|
2024-02-21 08:33:59, szerda
|
| |
| |
Léda utolsó levele Ady Endréhez
Budapest, 1913. május 5.
"Végtelenül, kimondhatatlanul, halálosan szeretném magát még egyszer látni egy pár pillanatra. Okát sem tudnám megmondani, miért - mondanivalóm nincs semmi, csak egyszerűen látni óhajtanám egy-két percig és menni tovább újból. Talán nyugodtabban mennék. Egy nehéz operációra voltam itt, és pénteken elutazom. Az express Bécsben áll egy néhány percig, s ez a legközelebbi város oda, hol maga van, ha ugyan ott van, mivel ezt sem tudom biztosan, nem kérdeztem senkit erről, csak úgy szimatolom. Megtenné ezt a négy órás utat hogy Bécsben megláthassam, egyebet nem tudtam erre az én nagy kívánságomra kieszelni. Magánál ez nem jelentene mást, mint egy udvariassági gesztust minden következmény és utóhatás nélkül, nekem talán jót tenne vele, és minden maradna ,,sans lendemain"* mindkettőnk részére. Ha tehát ezt megtehetné, úgy küldjön Bubi címére egy rövid táviratot egy szóval: ,,Jövök". Akkor én pontosan megtáviratozom egy nappal elutazásom előtt az express pontos érkezését Bécsbe. Ha valami, bármely okból nem jöhetne, vagy nem akarna jönni, úgy kérem, ne táviratozzon, sem ne írjon semmit, úgy lesz a legjobb.
Azt hiszem, látni fogja, hogy dacára mindennek, csak a gentlemanhez folyamodtam, és ezt érzem most is magában. E levelet kérem, ha jönne, adja át nekem a vonatnál - ha nem jöhetne, küldje be Bubi címére."
(Léda húgát, Brüll Bertát becézték Bubinak a családban.- a szerk.)
(...)1913 elején Léda váratlanul Budapestre érkezett,
ahol a Pajor szanatóriumban visszértágulással operálták. A további eseményekre Berta visszaemlékezése világít rá: ,,A szanatóriumból néhány hétre hozzám jött. A szakítás nagyon megviselte, még mindig nem volt túl rajta. Ady akkor tartózkodott Maria-Grünben. Mikor Adél májusban hazautazott Párizsba, írt néhány sort Adynak. Csak látni szeretné még egyszer. Ekkor és ekkor [1913. május 5-én] hazautazik, kéri, legyen Bécsben annál a vonatnál, amellyel utazik. Ő ki se száll, csak éppen látni akarja. Ady nem volt a vonatnál. Néhány hét elteltével üzent nekem, engedjem meg, hogy feljöjjön hozzám. A megbeszélt időben el is jött. Előbb folyton csak felőlem érdeklődött: hogy vagyok, hogy élek, mit csinálok? Közben állandóan Léda lovas arcképét nézte, amelyet a párizsi Bois-ban vettek fel. Ady róla is kérdezősködött, majd mesélni kezdett, mennyi nője van, hogy körülveszik, és folyton nógatott: 'Kérdezz, kérdezz, mindent elmondok neked.' Én nem kérdeztem semmit. Végre is azt mondta: 'Azt tudod, hogy Adél írt nekem, és Bécsben látni akart a vonatnál?' 'Tudom - mondtam -, csak azt nem tudom, miért nem teljesítetted az óhaját.' Szomorúan felelt: "Nem mertem. Magamtól féltem, mert úgy éreztem, ha meglátom, ismét kezdek elölről mindent."
(Forrás: Révész Béla) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Ady Endre |
|
|
|
Címkék: kimondhatatlanul, visszaemlékezése, megtáviratozom, kérdezősködött, szanatóriumban, szanatóriumból, teljesítetted, kívánságomra, udvariassági, tartózkodott, megláthassam, nyugodtabban, gentlemanhez, következmény, táviratozzon, mondanivalóm, legközelebbi, folyamodtam, mindkettőnk, körülveszik, eseményekre, hazautazott, érdeklődött, szimatolom, budapestre, megviselte, megbeszélt, váratlanul, végtelenül, elteltével, pillanatra, megmondani, elutazásom, hazautazik, egyszerűen, megtehetné, nehéz operációra, express Bécsben, néhány percig, legközelebbi város, négy órás, udvariassági gesztust, rövid táviratot, nappal elutazásom, express pontos, gentlemanhez folyamodtam, vonatnál –, további eseményekre, szanatóriumból néhány, szakítás nagyon, megbeszélt időben, párizsi Bois-ban, Brüll Bertát, Mikor Adél, Révész Béla,
|
|
Offline
